Anyuék új háza, felújítás, szigetelés

Nagyobból kissebbe

Korábban már írtam a családi viszonyaimról és akkor azt is megemlítettem, hogy a szüleim túl nagy érzik már a házukat kettejüknek és többször megfordult a fejükben a költözés.

Mivel már ők sem húszévesek és megszokták már azt, hogy itt laknak, nagyon nehezen és lassan formálódott meg a fejükben a gondolat, hogy ténylegesen elköltözzenek-e.

Végül két év tépelődés után, nagy nehezen, de döntésre jutottak és kikerült a házra az eladó tábla.

Nosztalgia

Persze teljes mértékben meg tudom érteni őket, akkor vették meg azt a telket, mikor összeházasodtak, és az évek alatt, szépen fokozatosan építették fel rá azt a hatalmas házat, ahol az öcsémmel együtt felnőttünk. Sok szép emlék köt oda mindannyinkat, mivel szinte minden fontos és lényeges ott kezdődött el a család életében.

Amikor én megszülettem, akkor még albérletben laktunk, mert még nem volt kész a ház, de öcsémet például már oda vitték haza a kórházból.

Én abban a kertben tanultam meg biciklizni, illetve életem legnagyobb leszidását az előszobában éltem át, amikor 17 évesen éjfél helyett hajnali háromkor állítottam haza egy házibuliból.

Öcsém szintén nagy spíler volt, néha-néha kilógott az ablakán át, hogy az utca végén találkozhasson a szerelmével, de olyan is megesett, hogy becsempészett egy kismacskát (anyám utálja a macskákat, tekintet nélkül arra, hogy kölykök-e, vagy sem) a házba és három hétig sikerült eltitkolnia az ősök elől. Aztán persze lebukott és el kellett ajándékozni.

Sok szép, megható és vicces emlék köt ahhoz a házhoz, karácsonyok, születésnapok, családi kerti szalonnasütések, de mivel felnőtt ember vagyok, az eszemmel megértem, hogy logikus lépés eladni, csak éppen a szívem szakad bele.

Hova tovább?

Miután végleg megszületett a költözés gondolata, elindultak a „tárgyalások” arról, hogy merrefelé nézelődjenek új lakhely iránt.

Apu előre kikötötte, hogy neki esze ágában sincs panelba költözni, mert ha nem lehet legalább egy talpalatnyi kis kertje, ahol bütykölheti a régi Ladáját, akkor ő inkább mégsem megy sehova.

Ha hisztitek, ha nem, nagyon nehéz dolog olyan házat találni, ami kellően kicsi, jól felszerelt és a hozzá lévő kert is parányit, arról nem is beszélve, hogy az sem mindegy, mégis merre található. Budapest bármennyire is nagyváros, nem sikerült megtalálni az ideális új otthont. Hiába nézték anyáék éjjel-nappal a hirdetéseket, besegítettem én is és a párom is, se semmire sem mentünk vele.

Nekem a Balaton a Riviéra

Bennem fogant meg először a gondolat, hogy mi lenne akkor, ha hozzám hasonlóan, a szüleim is leköltöznének a Balaton mellé. Úgyis annyira hiányoztak az elmúlt pár évben, hiszen csak a nagyobb, sátoros ünnepekkor tudtunk csak együtt lenni.

Persze, ez nem fair az öcsémmel szemben, hiszen ha anyuék jönnek utánam, akkor neki kell tartania a családi frontot a fővárosban, de…

Nyomós okom volt rá, hiszen a párommal egy ideje már arról beszélgetünk, hogy bővítsük a családot egy új taggal. Ilyen esetben pedig jól jön, ha közel vannak a nagyszülők.

Éppen ezért, elkezdtünk nézelődni a környéken, hogy van-e esetleg eladó ház. Ez jó ötlet volt, mivel a déli part tele van eladó ingatlanokkal, igaz, főként nyaralókkal.

Télen-nyáron nyár

Végül úgy esett, hogy megtaláltuk közösen a tökéletes házat apáéknak. Közel van a vízhez, már a nyaraló-övezetben, de kocsival pár perc alatt elérhető a központ, ahol be tudnak vásárolni és élni egy kis közösségi életet.

A kilátás gyönyörű, nyáron pedig, anyut ismerve, élvezni fogja, hogy állandóan zajlik majd körülöttük az élet. Ahogy ismerem, belőle aztán nem lesz az a házsártos, otthonkás vénasszony, aki kihívja a rendőröket a bulizó fiatalokra. Na jó… otthonkában el tudom azért képzelni, de talán azzal is vár még néhány évet.

Felújítás

Szerencsére a ház nagyon jó szerkezeti állapotban van és a tető is hibátlan, ezért meg merték venni. Persze, ráfért azért a fejújítás, kívülről újra kellett vakolni, mert már kopottas volt a színe, beül ráfért egy tisztasági festés, illetve a nyílászárókat is leszigeteltették, hogy télen könnyebb legyen befűteni és a meleg benn is maradjon. Ha pedig eljön a jó idő, akkor a kertet is rendbe kell majd tenni, néhány bokor kissé elburjánzott, amíg az előző tulajdonosoké volt, de fantázia mindenképpen van benne, szép kertet lehet majd kihozni a meglevő anyagokból.

Összességében jó döntés volt a költözés, ez a két szobás, ötven négyzetméteres ház sokkal jobban megfelel anyuék igényeinek, mint a régi, hatalmas. Arról nem is beszélve, hogy nagyon élvezem, hogy a szüleim végre a közelemben vannak.

Ki tudja, ha így alakul talán egy idő után az öcsém is utánunk jön, és akkor a család végleg áthelyezi a székhelyét a Balatonra.