Posted on

Az öcsém, és az ő nagy ötletei

Nagyon ritkán találkozunk a öcsémmel, mert ő Budapesten lakik, míg mi a Balaton partján. Ha az ideje engedi, akkor el szokott jönni hozzánk, de ez csak pár havonta fordul elő. A szüleink is Budapesten élnek, egy nagy családi házban. Bár mostanában egyre többször mondják, hogy eladják azt a nagy házat, mert kettőjüknek minek. Bőven elég lenne nekik, egy fele ekkora is, és a kert sem szükséges, hogy ekkora legyen, mert a mostani, majdnem 1900m2. Nekik pedig, egy kisebb is bőven elég lenne, amit ők rendben tudnának tartani, akkor nem kellene segítséget kérni állandóan.

A testvériség

Mindig akkor jelentkezik, az öcsém, amikor szeretne valamit. Már úgy is veszem fel a telefont. Persze igyekszik mindig leplezni a dolgot, de nem túl sok sikerrel. Nehogy azt gondoljátok, hogy bármi rossz szándéka van, vagy hogy pénzt akar. Nem, soha nem kért. Általában talál magának egy tanfolyamot, ami megtetszik, és ilyenkor a szüleinket kell megfűzni, hogy írassák be. Szeret tanulni, jó esze van, de nem győzi mindig anyagilag finanszírozni.

Az új tanfolyam

Elmesélte, hogy egy szórakozóhelyen voltak az egyik este, és a kezébe akadt egy szórólap, ami az óta sem tud kimenni a fejéből. Budapesti barista képzés. Persze a bárban is dolgoztak baristák, rögtön szóba is ált velük, kérdezgette őket, hogy milyen, miért jó egy ilyen tanfolyam?

Úgyhogy most ez lett az új cél. Azért mondanom sem kell, hogy én is utána néztem a dolognak, mielőtt a szüleinket nyaggattam, puhítottam volna, hogy finanszírozzák már meg, az öcsi újabb tanfolyamát.

De nem panaszkodhatunk! Úgy gondolom, ami nem elszórja a pénzt, hanem tanulni szeretne, addig miért ne segíthetnének neki. Igaz nemrég költözött el otthonról, igyekszik a saját lábára állni, de annyit nem keres, hogy mindent fizetni tudjon. Nagyon szerencsések vagyunk, hogy a szüleink, mindig is támogattak bennünket, főleg, ha törekvéseink voltak.

Szóval az új szakirány, a kávéval, annak helyes elkészítési módjával, múltjával foglalkozik. Ezzel is, nagyon szuperül lehet keresni, olyan, mintha lenne még egy szakmája valakinek. A mai világban pedig nem rossz, ha valaki több lábon áll.

A családi találkozó

coffee-618085_1280Két hét múlva hétvégén lesz a szüleink házassági évfordulója. Mivel már 30 éve lesznek házasok, így úgy döntöttünk, hogy méltóan fogjuk megünnepelni, és elmegyünk közösen vacsorázni valahová. Persze anyu erősködik, hogy majd ő főz valamit, de akkor az neki milyen ünneplés lesz, hogy egész nap a konyhában süt, főz.  Na a tervem az, hogy majd akkor szóba hozom, hogy milyen jók ezek a tanfolyamok, és akkor megpróbálom rávezetni őket, hogy segítsenek az öcsinek. Biztosan nem fognak neki nemet mondani, de azért egy kis puhítás mindig jól jött.

 

Végül sikerült rábeszélni anyut, hogy menjünk el vacsorázni, így nem kell mosogatnia, és egész nap szorgoskodnia. Egy nagyon helyes kis étteremben vacsoráztunk, aminek a másik fele, valami bár jellegű volt. Igazán hangulatos, jó kis hely. A vacsoránk után, kávét kértünk, és a pincér lelkesen ajánlotta a különlegességeket, amik náluk kapható, mert hogy van egy szakemberük, aki ezzel foglalkozik. Hát ekkora szerencsénk, nem lehet, hogy tálcán kapjuk a lehetőséget. Szinte mindenki mást kért, és ott csodáltuk kié milyen, mennyire habos, réteges, vagy milyen ízű. Az öcsémnek sem kellett több, gyorsan kihasználva a lehetőséget, be is nyögte még ott az asztalnál, hogy ezt ő is meg szeretné tanulni. Olyan finom kávét kaptunk, hogy a szüleim sem tiltakoztak ellene, egyetlen kifogásuk volt csak, hogy ezen túl, öcsi készíti a kávét nekik, ha otthon van.